Interjú Tóth- Páll Miklóssal
az Ady Endre Társaság elnökével
A lelket nem lehet bezárni. A magyarság lelki kérdés. A lélek apriorjai (tudattól független): határtalanság és időtlenség. A kettő relációja a csoda. Azt mondják, hogy mi csodaváró nemzet vagyunk. A határtalan a vendégszeretetet jelenti, az időtlenség pedig a passzív rezisztenciát és a bravúrt. Magyar lélekre alkalmazva:sültgalamb-várást és szalmalángot
Immáron 14 éve a Magyar Kultúra Hetével nyitjuk az Újévet. Lassan ez a rendezvény igazi ‘Szatmárikum’. Ez szolgálat, ez egy misszió: kultúrmisszió, a nemzeti kultúra életben tartásáért. Csak a nyelv egyedül nem elég, a kultúra kell, mint alap. Cél: érezzük magunkat otthon a magyar kultúrában, teljen örömünk benne. Ne úgy tekintsünk rá, mint egy külcsín. Legyen ez egy belbecs. Érezzük, hogy a miénk. Örüljünk neki, hogy a miénk. Teremtsünk közös értéket. Találkozzunk egy héten át, legyenek egymásra mosolygások, beszélgetések, rácsodálkozások. Közös élmények. Itt, a magyar mikroközösségünkben, Szatmárnémetiben.
Mottó:
„A »magyar«-ság lelki probléma A végtelen pusztában és lehetőségeiben vagy az erdélyi fennsíkon, vagy ott, ahol történelmi élete folyamán az az embercsoport, amely tegnap és ma »magyar«, megoldandó feladatot kapott vagy látott, és erre a feladatra ömlött ki lelkének egész tartalma sajátosan (és egészen másképpen, mintha éppen más feladatot nyert volna). Ha tehát ezer esztendőn keresztül egy bizonyos alapmagatartás mai napig nem módosult, vagy legalább észrevehetően nem változott, az nem a pusztai lélek változhatatlanságát jelenti, hanem azt mutatja, hogy az elvégzendő feladat nagyjából ma is ugyanaz, amilyen eredetileg azt a bizonyos lelki magatartást szükségessé tette.” (Karácsony Sándor)
- Szeretek visszamenni a gyökerekhez, kicsit visszanyúlni a kezdetekhez. Április 11. Milyen zsigeri reakciót vált ki? Születésnap. Jól tudom? Jó érzés pont e napon ünnepelni?
Ezen nem gondolkodtam. Igen, születésnapom. Költészet Napja. Magyar Költészet Napja. Én korábban születtem; csak később, 1964- ben jelölték ki, mint a Magyar Költészet Napját. Ez arra jó, hogy nem felejtem el, mikor születtem.
- Mégis, magyar költészet. Költészet. Versek.
Mi azon nemzetek közé tartozunk, akik túl nagy hangsúlyt fektetnek a költészetre. Mintha ez a mentsvárunk lenne és a nemzeti öntudatnak a kizárólagos fenntartója, ébresztője. Részben az is, de sokkal gazdagabb ez a nemzet. Nézzük meg például a népi kultúrát. Az a nemzet, akinek gazdag a folklór kincse, annak gazdag az esztétikai értékítélete, és erős a nemzeti öntudata is Ez most nagyon fontos. Most igazán, amikor a liberalizmus nem más, mint támadás a konzervatív értékek ellen. Itt nő meg a nemzeti önvédelem szerepe!
- Akkor ez olyan, mint egy pajzs.
Igen, de még van egy pajzsunk. A magyar nemzet fennmaradását a történelmi egyházainak köszönheti. A magyarság legerősebb szellemi bástyái a Történelmi Egyházak. Mi, az Ady Endre Társaság, hisszük, hogy minden nemzeti kultúra transzcendens, Isteni eredetű, s ezért a nemzeti kultúra és a hitélet (egyház és vallás) oly mértékben egymásra vannak utalva, hogy egymás nélkül nem tudnak kiteljesedni, nem tudják méltóképpen betölteni szerepüket.
- Hogy lehetne egy középutat találni?
Nincs középút. A támadásnak mindig ellent kell állni. Nem szeretem, ha ellenségképeket próbálunk kialakítani, mert abban a pillanatban nem vesszük észre az ellenséget. Tehát a legjobb védekezésünk az, ha óvjuk ami a mi kincsünk. Ha lemondunk a nemzeti kultúránkról, hitünkről, lemondunk önmagunkról. Ezelőtt ötven évvel szerettünk volna liberálisnak lenni. Fiatalok voltunk. De ma már nem!
- Akkor ez egy projekció volt. Az ember vágyott arra, hogy szabad legyen, de ez a szabadság, amit ma kapunk, nem olyan, amire az ember anno számított.
Igen. Akkor diktatúrában éltünk. Nem kellett ellenséget keressünk. Megvolt. Kaptunk egyet. Nyilvánvaló, hogy másképp gondolkoztunk és másképp védekeztünk. Beszélgettem fiatalokkal és azt mondták, hogy könnyű volt nekünk, mert volt ellenségképünk és tudtuk, ki ellen kell harcolni, de nekik nincsen. Ezért mondom: nem ellenségképet kell keresni, hanem élni a szabadsággal. Vagy megteremteni a szabadság élményét. Hogyan? ”Ahol az Úrnak lelke ott a szabadság.“
- És miért pont Ady Endre Társaság? Mindig is szerette Adyt?
Szerettem, igen. Már ifjú koromban is. Sokat szavaltam a Főiskolán. Amikor felmerült a kérdés, minek nevezzük el ezt a Társaságot, akkor nekem rögtön Ady jutott eszembe. És nem bánom. Ez nagyon jól jött, mert legalább van, ami frissen tartson, van, ami foglalkoztasson. Sokat olvasok, olvastam Adyról. Meglesz „Az én Adym” is. Az idő során nagyon érdekes dolgokra jöttem rá. Motívumok, szimbólumok terén, verseket és tanulmányokat olvasva. Az a téma is érdekes, hogy kivel szakított, kivel veszett össze Ady. Vannak még feltárni való mozzanatok. Az igazság az, hogy bármilyen téma foglalkoztat, valahogy mindig eljutok Adyhoz.
- Érdekes. Hasonló cipőben járunk. Én így vagyok József Attilával. Úgy érzem, vannak esetek, amikor nem mi találunk a költőre, hanem ő ránk. Rálelni egy ilyen irodalmi szálra kiváltságos, áldásos helyzet. Igazi áldás.
2020 kapujában állunk. Ady miért lehet egy útmutató számunkra? A mai ember számára is.
Manapság oly sokan szidják, pedig semmivel sem volt bűnösebb, mint kortársai, csak másképp élt. Egy költő mindig másképp él, mint egy prózaíró. Egy prózaírónak van ideje 500 oldalon keresztül megteremteni egy világot, a költő előtt van egy fehér papírlap, amin egy világot kell megteremtenie. Lehet csak 4- 5 sorban, de ez a legnehezebb. Rövid verseket írni. S egy versben intimitás van. Ady azt mondta, az ő verseit nehéz megzenésíteni, mert azok a lélek rezdülései. Ő reménykedett a lélekben feltámadó magyarban. Ezért vált ismét aktuálissá. A feltámadás csak a keresztény hitben létezik. Meggyónom a bűneimet és ezzel megújulok. Mint Ady.
- Igen, megújuló költőzsenink ő. Mintha gyónna a versekkel.
Valóban. „Megbánni mindent. Törve, gyónva/ Borulni rá egy koporsóra./ Testamentumot, szörnyüt, írni/ És, sírni, sírni, sírni.” Itt a nemzetről szól. A nemzet úgy tud megújulni, ha leszámol a múltja bűneivel, lesöpri, újjászületik, és új életet kezd. Nagymamám kezéből ki nem esett a rózsafüzér és gyakran mondogatta: „Sírjatok, mert így tisztul a lelketek.” A 16 században az egyik zsinaton kimondták, hogy Isten a síró vezeklőknek kegyelmez meg. Vagy ott van az „Özvegy legények tánca” című verse. Három napig írta és azt mondta, nagyon nagy verset írtam. Sokáig nem értettem. Gyönyörű vers, de valami nem volt tiszta. Beleástam magam, és időbe telt, míg megértettem. Ebben segített a “Valaki útra vált belőlünk” című verse: „Mert mi csak magunknak bókoltunk,/ Asszony- énünkért, szertelen /Érte voltunk jók, ha jók voltunk/ És kacérok és hűtlenek/ És most sírva megözvegyedtünk.”, de ezt hagyjuk “Az én Adym” című műsoromra!
- Sok verset mai szemmel nem tudunk értelmezni. Sajnos sokszor nincs idő visszatelepedni oda, abba a korba- miliőbe és abból a szemszögből megismerni írókat, költőket. Kár.
Így igaz. Adyt sem lehet. Zseni volt. Vissza kell menni időben és térben. Ha azt mondjuk, hogy eruptív zseni és a lelki élményeit írja meg, rendben, de milyen lelki élményeket kapott abban az időben?!
- Evezzünk akkor most új (megújuló) vizekre. Visszacsatolnék a jelenbe, hisz mennyi lelki élményt – feltöltődést kapunk mi is minden év elején, 2020-ra ébredve, immáron 14 éve, a Magyar Kultúra Hete rendezvény keretein belül. Sok tervezést- szervezést igényel egy ilyen színvonalas rendezvény?
Igen, ez egy hosszú folyamat lezáró momentuma. Tavasz óta dolgozom rajta. Ez arra is jó, hogy áttekintsem az év kulturális pillanatait, a magyar színjátszást, koncerteket, kiállításokat. Nem könnyű összehangolni egy egész hétre szóló műsort, hiszen a január főszezon, az előadók foglaltak. Rengeteget keresgélek, felveszem a kapcsolatot, egyeztetek, ötletelek. Ha szerencsém van, sikeresen, de van, hogy újra kell tervezni, mert sok tényezőtől függ. Folyamatos foglalkozást igényel. Idén próbáltam a mesére helyezni a hangsúlyt, ami hasznos kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Végül nem sikerült maradéktalanul elérnem, de fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla. A színház nem csak a színpadon játszódik, hanem a nézőtéren is. A gyerekeket mindig egyedül terelik be egy mesejátékra. Vajon mi történne velük- bennük, ha úgy, mint régen, a szüleikkel vagy a nagyszüleikkel jönnének? Ezért hívtam el a „Légy jó mindhalálig”- ot és a L’art pour L’art- ot, a „Mintha elvágták vol…” önálló színházi estjével,amely válogatás a társulat legjobb műsorszámaiból és kortól függetlenül felhőtlen szórakozást ígér. Cél: közös élmények megteremtése. Együtt jelen lenni, együtt nevetni, közös élményeket gyűjteni. Éppen ezért szeretnék tíz gyereket megajándékozni színházjeggyel úgy, hogy hozza el a nagymamát, vagy valamelyik családtagját. Azt mondjuk, a legdrágább kincsünk a család, hát akkor közös programokat kell szervezni. Legalábbis meg kell próbálni. Ha az előadás igazán élmény lesz, akkor- reményeink szerint- a következő években egyre több család fog együtt jönni. Kijelölünk három diákot, nézzék meg az előadásokat és írjanak beszámolót mindarról, amit láttak, ezáltal is hozzuk közelebb a magyar kultúrát a fiatalokhoz, valamint nyerjünk betekintést mi is abba, milyen a Magyar Kultúra Hete gyermekszemmel- lelkülettel nézve.
- Ha jól láttam, János Vitéz is megjelenik majd, modernebb formában.
Igen, 22.-én, a magyar kultúra napján. Ez a mese, minden generációt megszólít. Az igazi mesét mindenki szereti. Ezt a “népszínművet” állították színpadra a debreceni a PG Csoport zenekar tagjai. Jantyik Zsolt – Jantyik Csaba szerzőpáros és zenésztársaik mai köntösbe öltöztették a történetet. Igazi csemege zenében és gondolatban, komolyság és humor ötvözetében. A mesében minden megtörténhet, a mesében kötelező az igazmondás. Azok lehetünk benne, akik szeretnénk, és a legfontosabb: álmodhatunk.
- És a mesék világán túl, ha a valós mesét, azaz a történelmet nézzük?
Akkor a királyi arcképcsarnokot említeném. 52 királyunk volt, mindegyiknek ki lesz állítva az arcképe. Gyönyörűek. Somogyi Győző, Kossuth- díjas festőművész valódi dokumentumot hozott létre. Korhű ábrázolások. És ne feledjük, hogy jön vitéz Habsburg- Lotharingiai József Károly főherceg is. Véletlen folytán – mondanám -, de nincsenek véletlenek. Ez így volt megírva. A szatmári Remény Fájának ültetésénél találkoztam vitéz Lajter Imrével és Nagy Géza kurátorral és elbeszélgettünk. Ők a hivatalos magyar vitézi rend tagjai. Felvettük a kapcsolatot és így született meg az ötlet a királyi arcképcsarnokkal is. Emellett Potyók Tamás festőművész „Várak és Erődtemplomok” kiállítása is bemutatásra kerül. Meglepetésként a Magyar Szent Korona pontos másolatának közszemlére tétele is megvalósulni látszik. Amint tudjuk, a Szent Korona a keresztény mivoltunk szimbóluma. Ökumenikus megáldásával nyitjuk a Magyar Kultúra Hetét és a Nemzeti Összetartozás Évét 18.-án 12 órakor a Szent Miklós Görög Katolikus Templomban. Majd a Szent István koronázási ékszerei átkerülnek az Iparos Otthonba, ahol a fent említett két kiállítás is megtekinthető. A kiállítás megnyitója 15 órakor lesz. Fellép a kolozsvári Tokos zenekar, akik 2014-ben a “Fölszállott a páva” győztesei voltak. Délután pedig a színházban találkozunk, hogy ott, egy gálaest keretein belül, ünnepélyesen kezdetét vegye a heti rendezvénysorozat. Itt lesz a Pannonhalmi Vegyeskórus. Fellép Sáfár Mónika, Tolcsvay László, Homonnay Zsolt és Kőrösi András a „Magyar mise“ című rockoratóriumban, de itt lesznek régi barátaink is: a Felvidéki Rockszínház. Az előadások között gyerekek szavalatai hangzanak el, köztük egy megzenésített vers is, Besenyődi Judit tolmácsolásában.
- Mi alapján választja ki a programokat? Miszerint dönti el, kit hív?
Inkább kevesebbet, de elismert művészeket hívok. Többen Kossuth díjasok, vagy a Nemzet Művészei. Ragaszkodtam a szinthez. Sok pozitív visszajelzést kapok. Örömmel jönnek. Idén azonban újítottunk: két magas színvonalat képviselő amatőr együttes is vendégünk lesz. Civil szervezet vagyunk, meghatározott programmal és alapelvekkel. A név kötelez. Ha Magyar Kultúra Hete, ragaszkodunk hozzá, hogy magyar darabokkal és művészekkel ünnepeljük. A magyar nyelv ápolása és védelme talán legfontosabb feladatunk, hiszen „nyelvében él a nemzet”.
- Mindehhez kell egy anyagi alap is. Nem elég csak akarni.
Így van. A Társaságnak nincs annyi tőkéje, hogy fedezze a rendezvény költségvetését, ezért már hónapokkal előtte pályázunk,és támogatókat keresünk. A rendezvény a Magyar Kormány, a Bethlen Gábor ZRT és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatása nélkül nem jöhetne létre. A Megyei- és a Városi Tanács évek óta támogatja a Magyar Kultúra Hetét. Köszönjük a Harag György Társulat önzetlen támogatását: néhány előadás az ő segítségük nélkül kivitelezhetetlen lenne. A gond ilyenkor az utóelszámolás. Nekünk hónapokkal előtte meg kell kötni a szerződéseket a fellépőkkel. Addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér. De jó lenne előre tudni, hogy meddig is ér az a takaró! Sokat számít, ha a meghívottakban nemzeti érzelem van, mert akkor szeretettel, örömmel jönnek, átérzik ennek a rendezvénynek a fontosságát és van kivel tárgyalni.
- Vasárnap,19.-én délután 16 órától egy nagyon szép üzenetű előadás jelenik meg a programban: Légy jó mindhalálig.
Igen. Jónak – mindhalálig. Út Istenhez! A Mezőcsáti Színtársulat és a Debreceni Független Színház musicalje, Pinczés István rendezésében, aki egy amatőr színjátszó csoportot hozott létre és a helyi általános iskolás gyerekek közül válogatott és gyöngyszemekre talált. Negyven gyerek jön. A főszereplő mintha “vérprofi” színész lenne. Ezzel az előadással is szeretnénk adni valamit a helyi gyerekeknek: lássák, érdemes, próbálkozzanak! Százból ha van két tehetség, azt fedezzük fel és vigyázzunk rá. A gyermeki hit, bizalom és tisztelet motívuma az előadás mozgatórugója. Eljutottak már Finnországba, sőt az Egyesült Államokba is. Most Szatmárra, nyáron pedig Japánba!
- Be kell valljam, nagyon örülök, hogy a Szabó Balázs Bandája is eljön. Legutóbb Debrecenben láttam, Pilinszky műsorral.
Márk- Nagy Ágotának volt az ötlete. Őket 20.-án hétfőn láthatja a közönség a Filharmónia termében. Balázs nagyon szép visszajelzést küldött, látván, hogy a magyar kultúráért küzdünk.
- Ők is úgy élnek és alkotnak, hogy adjunk és tegyünk hozzá a közös jóhoz. Sugárzik róluk, hogy örömmel jönnek, hogy adjanak abból, ami nekik is érték. Kincs.
Igen, ez így van, ha valakiben magyar érzelem és küldetéstudat van. Szvorák Katalin, Kossuth- díjas népdalénekes például most jön harmadjára. Két elismert, kiváló és kreatív zenész kíséri, Cserta Balázs, fúvós és Szabó Dániel, cimbalmos. Ők 23.-án Nagykárolyban, 24.-én 19 órától Szatmáron a Filharmóniában lépnek fel. Jubileumi műsort hoz. Énekeiből árad a szülőföld szeretete; mindig örömmel hallgatjuk tiszta hangját, mely rácsendül lelkünk rezdüléseire. Magyarországon elsőként jelentette meg a Kárpát- Medence népeinek közös dallamkincsét.
- A programfüzetet fellapozva és a Facebook berkeit bejárva látom, hogy más programok is várják az érdeklődőket.
Valóban. Vasárnap, január 19.- én Ady Endre emlékének adózunk, Mészáros Ibolya debreceni színésznő „Csinszka” című előadásával, két napra rá, kedden ugyancsak a Filharmónia termében László Zita művésznő és Hencz József zeneszerző „Szabadnak lenni mit jelent? – Karácsony és Húsvét között Erdélyben”- című műsora kerül bemutatásra melynek ötletgazdája az EMNT, és amely személyes vallomás a szabadságról, az 1989-90-es évek eseményeinek tükrében. Csütörtökön, 23.-án délután ismét az Iparos Otthonban találkozunk; Szarvas József, a Budapesti Nemzeti Színház Érdemes és Kiváló művésze adja elő a „Pustol a hó, avagy könnyű neked Szarvas Józsi…” című előadását. Aznap este az Északi Színház a Magyar Állami Népi Együttes táncelőadásának tárja ki kapuját, melynek címe: Kolozsvári piactéren. Zárjuk vidáman a rendezvénysorozatot! Szombaton, 25.-én a Művelődési Ház kistermében 17 órától nézhetik meg Méhes Kati művésznő „Ádám és Éva” című előadását, melyben tréfás és pajzán népi történeteket és népdalokat ad elő, megelevenítve a régi fonók hangulatát. De előtte,16 órától egy rövid meglepetés- előadás lesz: gyermekek mesélnek egymásnak és gyermeklelkű felnőtteknek. Este 19 órától a nagyteremben a L’art pour l’art társulat “Mintha elvágták vol…” című előadására várjuk az érdeklődőket. Vasárnap, 26.-án 18 órától Meister Éva színművésznő önálló műsora, a „Psalmus Hungaricus” zárja az idei Magyar Kultúra Hetét az Iparos Otthonban.
- Ha visszatekintünk, ki tudna emelni egy megható, maradandó momentumot?
Néhány éve meghívtam az Új Színház előadását: Kocsis István, „Az áldozat” (Szent Margit legendája). Az előadás végén Csorján Árpáddal és tanítványaival gyorsan kimentünk az épület elé lampionokat gyújtani és eregetni. Azt akartuk, hogy teljen meg az ég a levegőben repülő mécsesekkel, ezzel várjuk a teremből kiáradó közönséget. De a közönség nem jött! Eltelt 10 perc, 15 perc, csak nem jöttek. Hát hol a közönség? Bent voltak, tapsoltak. Ilyen sikert! Nem emlékszem, hogy bármelyik előadás után ilyen hosszantartó taps lett volna!
- Mi a célja ennek a hétnek?
Otthon lenni a magyar kultúrában. Olyan előadásokkal, amik megérintik a lelkünket. A szeretet, az ökumenikusság, a magyarság jegyében. A nemzeti összetartozás éve van. Mindenki maradjon meg tiszta lélekkel az ami, és ossza is meg a másikkal. Legyen kölcsönös. Ez pedig a krisztusi szereteten múlik. Együtt legyünk magyarok, most és az év 365 napján. Legyen ennek a hétnek, akárcsak az évnek a lényege az egymásra találás. A Magyar Kultúra Hete a barátságról is szól. A közönséggel való kapcsolaton túl a meghívottakkal is. Például a Felvidéki Rockszínházzal is így kötöttünk barátságot. Ez a barátság vagy 12 éve tart, most is itt lesznek. Az ő műfajuk: rockzene a szeretetről. Nyilas Misinél is a szeretet a kulcsmotívum.
- Akkor végszóként elmondhatjuk, hogy Szatmár, magyar kultúrára fel! Találkozunk január 18 és 26. között. Köszönjük a lelkes, szeretetteljes szervezést!
Találkozzunk. Igen. Mindenkit szeretettel várunk: kultúrával a megosztottság ellen. A nemzeti kultúránk össze tud kovácsolni, hiszen lélekben ugyanazok vagyunk. És lehet hitben is találkozni, beszélgetést kezdeményezni, közösséget alkotni. Jól érezni magunkat magyar emberként. Itthon. Szatmáron.